Amerikában a Hopi indiánok pipából szívták a növény leveleit,valamint a növény szárából karcolással kinyert gyantát. Használták dohányként illetve rituális szertartásokon illetve elalvás előtt,hogy álmaikon keresztül kapcsolatba lépjenek a természet feletti világgal.
Shank Prashalana néven ismerték az észak indiai tantrikus iskolák.Az ókori Görögországban saláta helyettesítőként is ismeretes volt.
4500 éves,a növényt ábrázoló falfestmények feltárásából arra következtethetünk,hogy a salátafélék termesztése egészen az óegyiptomiakig nyúlik vissza.
Az első írásos emlékek Hérodotosz-tól maradtak ránk.Az ő beszámolója szerint a perzsák asztalán találkozott először salátával, ie.550-ben. Megemlíti a növény nyugtató hatását és termesztett változatokról is említést tesz. Arisztotelész és Galen mint közkedvelt csemegét említi.Augusztusz császár valószinűleg ennek a növénynek köszönheti egy sulyos betegségből való felgyógyulását.Oltárt is emelt a növény gyógyhatásának tiszteletére.
Érdekessége,hogy levelei úgy helyezkednek el,hogy lemezeiket csak a felkelő és a lenyugvó nap sugarai érik,
az erősebb fényű sugarak csak a felső élüket érintik,így természetszerűleg É.-D. -i irányt foglalnak el,Ezért kompasz /iránytű/ növénynek is nevezik.
Tejnedve többek közt laktuka savat,laktukopikrint,laktucint,azaz laktonokat tartalmaz.
A tejnedv felelős egyébként a saláta keserű ízéért.
A saláták tejnedve amely legintenzívebben virágzáskor termelődik,nem csak emésztés serkentő ,hanem nyugtató,altató,fájdalomcsillapító hatásű is.
A szárított tejnedvet salátaópiumnak is nevezik.
Ez az elnevezés az ókori természettudós és katonától : Dioszkoridésztől származik.
A tejnedvet az egyiptomiak kifejezetten afrodiziákumként használták. Külsőleg alkalmazva szemölcsirtóként ismert.